Főoldal

A "közgyűjtemények háza"

Bihari Múzeum - Sinka István Városi Könyvtár

 

 

Bihari Múzeum

 

A táj és az ember

- Herpálytól a faluvárosig -

 

A Bihari Múzeum állandó kiállítása

 

 

 

 

1. Újkőkori település Berettyóújfalu-Herpályon

 

A Tisza-Herpály-Csőszhalom kultúrkomplexum egyik névadó települése az újkőkorban (Kr. e. 4900-4400) létesült a Berettyó egykori mellékágának partján. Az 1977-82 között végzett ásatások során feltárt dombon 3 m vastag az újkőkori réteg, amely 5 fő települséi szintből áll. A középső bronzkor idején (Kr. e. 1800-1200) keletkezett felette levő két szint közel 120 cm vastag.

A herpályi ásatás legjelentősebb eredményei az úkkőkori alsó szinteken feltárt emeletes házak maradványai. Közülük is kiemelkedik a 11. számú ház leletgazdagsága, melynek alapterülete közel 12x6 m lehetett, 3 helyiségből állt és a bejárata kelet felé nézett. A ház favázát kívül-belül vastag pelyvás agyagtapasztás borította. A házban tapasztott agyagpadkák, őrlőhelyek, kemencék, agyagoltárok, nagyméretű élelemtároló edények, kisebb edények, kő- és csonteszközök voltak.

 

 

2. A Tardyak és Berettyóújfalu

 

Tardy György (1862-1949) földbirtokos a két világháború közötti Berettyóújfalu közéletének jeles személyisége. A saját kezűleg faragott, festett bútorai mellett családi fotók és használati tárgyak is láthatók a kiállításban. Főszerkesztője volt a Bihari Gazda című folyóiratnak, 1937-ben helytörténeti munkát jelentetett meg Berettyóújfalu keletkezése, története és fejlődése címmel. Az ő nevéhez fűződik birtokán álló herpályi Csonkatorony megmentése. Az 1170 után épült, valószínűleg a bencés rendhez tartozó, román stílusú, háromhajós, nyugati toronypáros herpályi kolostortemplom még fennálló déli tornyát saját tervei szerint felújíttatta 1904-ben.

A Tardy család birtokán találták meg azt a gepida pajzsdudort, amelyet a Nemzeti Múzeumban őriznek 1854 óta.

 

 

3. Élet a vízivilágban

 

A kiállítás Szűcs Sándornak, a Sárrét jeles kutatójának munkáit, rajzait is felhasználva egy letűnt világot mutat be. Megismerkedhetünk a pákászok életével, a pákásztanyával, a bodonhajóval, a halfogóeszközökkel, a vízivilág legfontosabb növényeivel: nád, gyékény, sulyom; azok felhasználási módjaival, valamint néhány érdekes állattal: réti csík, daru, kanalas gém stb., melyek közül néhánynak hangja is hallható a háttérben.

 

 

4. "Jó gazdasszony vagyok én" - Női munkák a ház körül

 

A hagyományos paraszti munkák között fontos szerepet kapott - Biharban egészen az 1950-es évekig - a kender feldolgozása, amelynek szinte minden mozzanatát a nők végezték: a megtermelt kenderből ők készítettek fonalat, majd szőtték meg belőle a ruházkodás legalapvetőbb darabjait, a háztartás és a földművelő, állattartó gazdasági tevékenység nélkülözhetetlen kellékeit.

Az egyéb női munkák bemutatásához (kenyérsütés, főzés, gyermeknevelés) a kiállításban az 1910-es éveket idéző konyha- és szobabelső adja a hátteret.

 

 

5. Tallózás Bihar irodalomtörténetéből

 

A Bihari Múzeum számos emlékét őrzi a bihari táj gazdag irodalmi életének. Kéziratok, könyvek és irodalmi relikviák sokasága enged bepillantást a múltba. Ezek közül a kiállításban Nadányi Zoltán, Költő Nagy Imre, Sinka István, Erdélyi József, Szabó Pál anyagával találkozhatunk. Mindezek mellett egyik jeles bihari írónknak, Móricz Pálnak a síremlékként emelt obeliszkje is megtalálható a múzeum udvarán lévő kőtárban, Fényes család néhány jeles személyiségének sírköve mellett.

 

 

6. Játék-had-történet

 

Az állandó kiállítás egyik gyögyszeme várja a látogatókat a nagyterem galériájában.

A Barcsay-Székely játékgyűjtemény részben 1930 és 1944 között forgalmazott gyári játékokból, részben id. dr. Barcsay László királyi járásbíró, dr. Barcsay László erdőmérnök és dr. Major István ökológus 1932-1995 között készített munkáiból áll.

Ez a kiállítás az igazi játékként játszott hadijátékokat, a magyar hadiviselet történetét, az egykor megénekelt "szép élet a katonaélet" emlékét idézi. Nincsenek itt harci jelenetek, romok, de van segélyhely, pihenőcsapat, híradós alakulat, díszelgő egység. Hadtörténetünk változatos, magyaros katonaviseleteit, az elmúlt 500 év huszár- és gyalogsági egyenruháit rajzokon és ólomkatona-figurákon is bemutatjuk.

 

 

7. Lisztes Vendéglő

 

A Lisztes család három nemzedéke szolgálta a berettyóújfalui vendéglátást. A nagyapa, Lisztes Imre, a Kőpince nevezetű kocsmából csinált vendéglőt, amit fia, Lajos átépített és szállodával bővített 1925-26-ban. A kiállításban láthatók a Karsbadban (Karlovy Vary) gyártott "Liszes étterem" feliratú étkészlet darabjai mellett az alpakkából készült evőeszközök és a szálloda szobaberendezése is.

 

 

8. Berettyóújfalu, a vármegyeszékhely

 

Az I. világháború után, a trianoni békediktátum értelmében, 1920. április 30-án Berettyóújfalu nagyközség csonka Bihar vármegye székhelye lett. 1922-től nagyarányú fejlesztések következtek: villamosítás, iskola- és útépítések, ekkor épült a Vármegyeháza, a Honvédlaktanya, a Tisztviselőtelep. Ebben az időben készült el a Leventeház, a Gróf Tisza István Közkórház, valamint a Postapalota is. A főtéren felállították a Hősök szobrát, a Tisza Kálmán-szobrot és 1933-ban az Országzászlót. Kiépült a városközpont, üzletek sora nyitotta meg kapuit, melyek a vármegye lakosságának és elöljáróinak igényeit próbálták kielégíteni.

Az egyik legjelentősebb üzlet Konrád György író édesapjának vaskereskedése volt a zsinagóg mögött. Az ipari üzemek közül a Nyíri-féle gőzmalom emelkedik ki. A településen volt sportpálya, jégpálya, tíz teniszpálya, egy strand és egy kádas gőzfürdő. Makk Károly filmrendező édesapja, Makk Kálmán Apolló néven mozit nyitott 1926-ban.

 

 

Az 1974-ben alapított Bihari Múzeum 2001-ben költözött a főtérre,

a régi községháza 1874-re elkészült épületébe.

Új állandó kiállítása 2003-2004-ben készült el.

 

A kiállítás megtekinthető:

kedd-szombat, 10-16 óráig

hétfő: szünnap, de csoportokat előzetes bejelentkezés után e napon is fogadunk.

vasárnap: zárva

 

 


 

Sinka István Városi Könyvtár

 

A Könyvtár rövid története

 

Berettyóújfaluban a XIX. század második felében jelentek meg elõször olyan törekvések, melyek könyvtár alapítására, szervezésére irányultak. Az 1850-es években a Polgári Kör keretein belül mûködõ könyvtár jelentõs, de elhanyagolt állománnyal rendelkezett, bár könyvtárosa – Tóth Sándor – mindent megtett a legjobb elhelyezésért. Ezt csak 1875-ben érték el, amikor az új községháza épületébe költöztek, ekkor adtak ki nyomtatott katalógust is az állományról.
1868-ban Vas Jenõ gyógyszerész magánkönyvtára is folytatott rendszeres kölcsönzést. Az 1893-ban alapított kaszinó is rendszeresen gyarapította könyvtárát, így tíz év múlva már 1437 kötettel rendelkezett. Heti két alkalommal kölcsönzött, volt olvasóterme s a vezetõ – Leiner Gyula – katalógust is jelentetett meg.
1900-ban megnyílt egy gazdasági népkönyvtár, amelyet nem megfelelõen gyarapítottak, így az 1910-es évek elején csak 149 kötete volt.
Lényegesen jelentõsebb az 1908-tól mûködõ népkönyvtár. Ez a gazdasági népiskolában volt elhelyezve, vezetõje az iskola egyik tanára (késõbb igazgatója), Brózik Dezsõ, aki sokat tett a település kulturális fejlesztéséért. 1911-ben 355 kötetbõl állt a könyvtár állománya, melyrõl szakkatalógus is készült.
A gazdasági népiskolán kívül más iskolákban is létrehoztak könyvtárat, és 1918-ban a kaszinó átadja állományát a leány polgári iskolának, mely ezáltal jelentõsen gyarapodott.
A Berettyóújfalui Városi Könyvtár elsõ jogelõdjének azt a népkönyvtárat tekinthetjük, melyet 1950. augusztus 20-án a Járási Kultúrházzal együtt avattak fel. 1951. áprilisától Körzeti Könyvtár néven mûködött.
2700 kötettel rendelkezett, állománya fõleg politikai irodalomból állt, katalógusa még nem volt. Az intézmény, a helyi népkönyvtári feladatokon kívül a bihari községi népkönyvtárak hálózati központja is volt és a külterületeken, üzemekben létrehozott letéti könyvtárak folyamatos ellátását is biztosította.
Az 1952-ben kialakult közkönyvtári hálózaton (Nemzeti Könyvtár, Megyei, Járási Községi) belül könyvtáruk járási könyvtár lett, de 1957-ig továbbra is ellátta a körzeti feladatokat. 1979-tõl városi-járási, 1984-tõl városi könyvtár. 1984 nemcsak a járási „cím” megszûnése miatt volt jelentõs: ekkor költözött át a felnõtt részleg önálló épületbe a mûvelõdési központból, ami mérsékelte ugyan az elhelyezési problémáit, de véglegesen nem oldotta meg.1993-ban a könyvtár önállósága megszûnt. Az új integrált intézmény – mely a Városi Kulturális Intézmény nevet kapta – magába foglalja a városi könyvtárat, a mûvelõdési központot és a mozit. Az intézmény igazgatójának Porkoláb Lajost nevezték ki. Berettyóújfalu Város Önkormányzata 1997. szeptember 23-án határozati javaslat alapján döntött a könyvtár névfelvételérõl. A könyvtár a Városi Kulturális Intézmény Sinka István Könyvtára nevet vette fel. 1998-tól a Nadányi Zoltán Mûvelõdési Központ és Sinka István Városi Könyvtár nevet viseli.

 

Tevékenységünk

 

Könyvtárunkban is jellemzõ az olvasói igények fokozódása: egyre többen keresik a tanuláshoz, mûvelõdéshez, szórakozáshoz szükséges mûveket. Körülbelül 250 vidéki olvasónk van évente, amely bizonyítja könyvtárunk regionális szerepét.
A technikai fejlesztéshez jelentõsen hozzájárult az Amerikából hazatérõ Balogh István, aki 1996-ban két nagyteljesítményû számítógépet adományozott az intézménynek. A kor „kihívásainak” mi is szeretnénk megfelelni – természetesen mindig szem elõtt tartva a könyvtár alapvetõ funkcióját, - így folyamatban van egy számítógépes program megvalósítása, melynek során gépesítenénk a kölcsönzési nyilvántartást és egyéb munkafolyamatokat. Ezzel az információszerzés és –továbbítás új lehetõségei nyílnának meg elõttünk. A fejlesztéshez szükséges összeget pályázati forrásból biztosítjuk.
A hagyományos könyvtári tevékenység mellett könyvtárunk végez más közmûvelõdési tevékenységet is: természetvédelmi olvasótábor szervezése, ünnepi könyvhét rendezvényei, részvétel az õszi gyermekkönyvnapokon és a „Barátunk a könyv” olvasópályázaton, Berettyóújfalu és a bihari térség sajtófigyelését végezzük helytörténeti szempontból. A feldolgozás adatbázisba kerül.
A város képviselõ testülete 1994-ben döntött arról, hogy az eddig méltatlan sorsú könyvtári közgyûjteményeket és a Múzeumot új épületbe költözteti. A város egyik jellegzetes épületébe, amely 1874-ben épült és községháza, majd rendõrségi épület volt.

 

 



Felhasználónév:
Jelszó:

Börtönkórház
Ivóvíz
Állatvédelem
Itt élünk, ez a mi városunk
Bihari Hírlap

A szavazás szünetel


Ön a 584125. látogatónk!