Az ötödik síp

2021-01-25 09:52

„A magyarság egyharmada a 20. század folyamán kiszakadt az anyaországból, idegen uralom alá, idegen nyelvi környezetbe került” – írja Szenti Imre Boldogult magyarságkorunkban írásában 1998-ban: „(…) a kiszakadt ötmillió számára az önazonosság megőrzésének, a magyarul megmaradásnak veszélyeztetett, ezért tudatos ápolást és védelmet igénylő eszköze lett. Különös jelentőséget nyert, ami azelőtt ugyancsak természetes volt: hogy a magyar írók továbbra is, idegen környezetben is magyarul írnak, folyóiratokkal, könyvkiadással, találkozásokkal irodalmi életet tartanak fenn, (…) kapcsolatban van az anyaországgal, és az egyetemes magyar kultúrából táplálkozik”. Ezért igaz a tétel, amit Illyés Gyulának immár a köztudatba átment és annyiszor idézett „ötágú síp” metaforája fejez ki: nincsenek magyar irodalmak, csak az egységes és egyetemes magyar irodalom létezik. A síp ágai: az anyaország, Erdély, a Felvidék, a Vajdaság és az ún. nyugati és tengerentúli szórványok magyar irodalma ugyanannak a hangszernek harmóniában együtt zengő szólamai. „(...) A sors iróniája, hogy mire hazatérhetett a nyugati magyar irodalom, lényegében meg is szűnt létezni: a kinti újságok, folyóiratok – néhány kivétellel – megszűntek, a könyvkiadás ugyancsak”. Gál Csaba Berettyóújfaluban született, de 1986 óta Münchenben él. Az ötödik síp kiváló krónikása azonban maradt Bajorországban, és nem némult el. Szép példája ennek a Berettyóújfaluba, a magyar kultúra napjára eljuttatott megzenésített vers, amely emléket állít a magyar kultúra önkéntes és száműzött nagyköveteinek. A KÖNYÖRGÉS SZÉP HALÁLÉRT – PRAYER FOR A PEACEFUL DEATH Tollas Tibor verse és Gál Csaba zenéje. Az angol fordítás: Livia Varju munkája. A hangfelvétel 2001-ben Münchenben készült. A felvételen a zeneszerzőn kívül közreműködik harmónikán Szűts István, aki 1988 óta tagja a Kormorán együttesnek.